2020. Feb. 06.

Lépésről-lépésre egy minimalista élet felé

Szerző: Góra Edina

Nem volt tudatos döntés, hogy a minimalista élet felé fordultunk. Amikor nekiindultunk Tenerifének, inkább csak egy erős belső késztetésünk volt, hogy változtassunk és lehetőleg egyszerűsítsük az életünket. Nem mi találtuk meg ezt az életmódot, egyszerűen csak ránk szakadt. Előbb elfogadtuk, utána élvezni kezdtük, majd engedtük, hogy alakítson bennünket és mostanra már tudatosan törekszünk rá. Elmesélem, hogyan jutottunk el a kényszerűségtől az örömig.
Szerencsés trendnek tartom, hogy a minimalista életstílus világszerte egyre népszerűbb. Ez az életforma azon a szemléleten alapszik, hogy egy elégedett és boldog élethez nem a többre, hanem pontosan a kevesebbre van szükség. E szemlélet létjogosultságát segítőként már régóta figyelem és gyakorlom is. Látom a szenvedést, amit a feltoluló, kapkodó, aggodalmas gondolatok okoznak és tapasztalom a meditáció, a csikung és a hangok világa által a gondolatok hiányából fakadó békét és örömet.

Első lépések egy minimalista élet felé

A minimalista életstílusról korábban csak annyit tudtam, hogy van ilyen. Hogy pontosan mit jelent, hogyan lehet kivitelezni és hogy a környezet-tudatosságon túl miért érdemes belevágni, semmi infóm nem volt, nem foglalkoztam vele. A Tenerifére költözés hozta magával azt az élethelyzetet, hogy az életem a minimalizmus felé fordult. Férjemmel két-két nem túl nagy bőrönddel érkeztünk ide, amiben már benne voltak a munkánkhoz szükséges technikai eszközök, így a személyes holmikból csak a valóban fontos tárgyak jöhettek velünk. Teltek a hónapok és azon kaptuk magunkat, hogy a kedvenc hangszereinket leszámítva semmi nem hiányzik nekünk. Így megoldottuk, hogy a gong, a hangtálak és néhány dob utánunk jöjjön.

Eleinte albérleteztünk és amikor pár hónap után úgy döntöttünk, ideje beköltözni a saját házunkba, az még messze nem volt készen. Sőt, még most sincs. A házunk egy szobát meg a konyhát leszámítva építési területnek számított, mi mégis szerettük volna elkezdeni az itteni életünket. Ahhoz, hogy ne kerítsen hatalmába a feszültség és a frusztráció, fontossá vált, hogy elengedjük a múltat: ez itt nem a kényelmes, komfortos, teljesen kész és berendezett budai lakásunk, és ez itt nem a kétautós kis pihe-puha életünk. Most egy autónk sincs, mert a ház rendbehozatala fontosabb. Gyalogolunk. Sokat. Minden nap, és nagyon-nagyon szeretjük! Ez egy régi ház, és menet közben derült ki, hogy nagyjából mindenhez hozzá kell nyúlni, így a felújítás jóval több pénzbe és időbe kerül, mint eredetileg terveztük. 

Kevesebb a kényelmünk. Ha esik, a tetőn – egyelőre még – lapátoljuk a vizet. Az életterünk most jóval kisebb, mint azt előző otthonunkban megszoktunk. Kevés a tárolónk, mert nem érdemes nagy szekrényt venni egy olyan szobába, ami még teljes felújításra vár, sőt kicsit sem érdemes. Így nem a tárgyakhoz kerestünk tárolót, hanem a tárolókhoz igazítottuk az igényeinket. A kilencvenhat féle konyhai csetresz helyett van két serpenyőnk, két lábasunk és két pitlink. A nagy étkészlet helyett egy négyszemélyes készletünk van, amit ajándékba kaptunk korábbi házigazdáinktól. Vannak viszont kristálypoharak, gyönyörűek, amelyeket itt hagytak a házunk korábbi tulajdonosai. 

Az eredmény: kevesebb csetresz, kevesebb mosogatás. Időt nyertünk és bármilyen ételt el tudunk készíteni.

Pezsgés és öröm, amikor Marie Kondo besegít…

 

A ruhák, iratok, fürdőszobai kellékek  tárolása is eltolódott a minimalizmus irányába. Nem volt sok holmink, de tovább kellett szelektálnom. Ezen a ponton találtam rá a neten egy magával ragadó fiatal nőre, Marie Kondo-ra. Videói és két könyve segítségével el is kezdtem megvalósítani egy tőlem addig szokatlan rendet. Az öröm elvén szelektáltam, ahogy javasolta és hamar jött az első meglepetés:

Nem lehet annyira kevés tárgyad, hogy ne lehetne belőlük még kevesebb.

Kevesebb tárgy, kevesebb veszkődés, kevesebb pakolászás. Helyette nagyobb szabadság és több idő. A kevesebb ruha kevesebb töprengést is jelent a szekrény előtt, ami nekünk most egyébként sincs. Egy komódunk van, amit ajándékba kaptunk. Korábban, amíg bőven volt tárolóhelyem sosem tartottam rendet a fiókokban. Most ez fontossá vált.

Örömmel hajtogatok és pakolok el így: 

És ami a külön öröm, hogy a férjem ugyanígy rendet tart a maga dolgai között, ő is szereti ezt a rendszert.

A minimalista kezdet
margójára

Ami már most változott

Több öröm és nevetés költözött az életünkbe. A felmerülő nehézségeket egyre inkább humorral kezeljük. A sok sétától és a házzal kapcsolatos fizikai aktivitástól javult a kondink. Korábban a sok tárgy, ami körbevett természetes volt számunkra. Most örömmel tölt el az, ami van. És ugyanez igaz a tágabb környezetünkre. Örömmel tölt el a fasor, a part, a kis utca, ahová hazajövünk. A legnagyobb ajándéka ennek az új életnek, hogy csak ritkán, amikor fáradtak vagy nyűgösek vagyunk jelenik meg a hiányérzet. Az elégedettség, öröm és boldogság pedig már nem csak vendég, hanem lakótárs az életünkben.

És ez még csak a kezdet

A kavargó gondolatok helyén jól körvonalazott tervek jelentek meg bennem. A házikónk alsó szintjét egy minimalista, elvonulós kis menedékhellyé kezdem alakítani. És mivel nagyon szeretek az otthonomban dolgozni, így apránként elkészül majd a hangterápiás, meditációs terem is. Sietség nélkül. A maga természetes ütemében. Mert már tudom így is szeretni, ahogy most van, ahelyett amilyennek lennie kéne.

Share This